FOLYAMATOS TAGFELVÉTEL 5 ÉVES KORTÓL!

Edzések szeptember 3-tól a szokott helyszínen.

Bővebben »
IV. ENSI Kupa, Érd - Nemzetközi kumite verseny

2018. február 26.

IV. ENSI Kupa, Érd - Nemzetközi kumite verseny

6 ország közel 250 versenyzőjével került megrendezésre az utánpótlás és felnőtt kumite verseny, amin a betegségek miatt végül 9 versenyzővel és 1 bíróval vettünk részt. A ...

Bővebben »
1%

2018. február 24.

1%

Kérjük, segítse munkánkat SZJA 1%-ának felajánlásával! Adószámunk: 18551006-1-09 Így rendelkezhet 1%-áról 2018. május 22-ig: - a személyi jövedelemadó-bevallás részeként ...

Bővebben »
20 ÉV - 20年

2017. március 14.

20 ÉV - 20年

1997. március 14. - húsz éve, ezen a napon alakult meg a KIYOSUMI Dojo, amely azóta is töretlenül halad az úton, amelyen akkor elindult - a Tradicionális Kyokushin Karate útján. Azóta sok ...

Bővebben »
ENSI Kupa, Érd - HAON: Sikeresen küzdöttek a debreceni karatéták - 2. rész

2017. március 7.

ENSI Kupa, Érd - HAON: Sikeresen küzdöttek a debreceni karatéták - 2. rész

Sikeresen küzdöttek a debreceni karatéták HAON 2017.03.6 12:06 ...Másnap a III. ENSI Kupa Nemzetközi Utánpótlás és Felnőtt Kumite Verseny került megrendezésre, amelyen 5 ország ...

Bővebben »
Közlemény a 2015. évben átutalt SZJA 1% felhasználásáról

Köszönjük, hogy SZJA 1%-ának felajánlásával segítette munkánkat!

Gyermekem 8,5 éves, 1 éve kezdett járni. Elsősorban a mozgáskoordináció fejlesztése volt a célunk, ezen túl szerettünk volna olyan sportágat választani, ami nem csak a fizikai erőnlétét fejleszti, hanem oktató-nevelő céllal magabiztosabbá, határozottabbá, céltudatosabbá is teszi. Mindemellett fontos volt, hogy tartozzon egy olyan közösséghez, ahol jól érzi magát. Eleinte tartottunk attól, hogy a karatéban megkövetelt fegyelem és „szigor” talán nem lesz kezelhető a gyerek számára. Az edzések hatására a mozgáskoordinációs problémái hihetetlen módon és gyorsasággal fejlődnek. Magatartásában is nagyon pozitív a változás ilyen rövid idő alatt is, határozottabb, magabiztosabb lett, bátrabban kiáll önmagáért és barátaiért egyaránt. Mi csak pozitív véleménnyel tudunk nyilatkozni a Dojó-ban folyó munkáról.

Seprényi Erika

Fiam 13 éves, 4 éve kezdett karatézni. Nagyon hasznos sport és nagyon magas színvonalú, hagyománytisztelő oktatás folyik a Dojó-ban. Minden izmot átmozgat és erősít a karate, nagyon hasznos a növekedésben lévő gyermekek számára. Fontos a gerinckörüli izmok erősítése, az izületek védelmére az izomzat fejlesztése ebben az életkorban is. Fegyelmet, kitartást, relaxációs technikát, stresszoldást tanulnak a gyerekek. A test fejlesztése mellett a lélek erősítésére is hangsúlyt fektet a Dojó. Nagy előnye a Dojó-nak, hogy nem verseny- és nem eredmény centrikus, a test és lélek fejlesztése a fő cél és nem tűri az agressziót. A magam részéről látni sem bírom a küzdősportokat, ennek ellenére én is elkezdtem karatézni és saját magamon tapasztalom e mozgásforma hasznát.

Dr. Káposzta Rita

gyermekgyógyász, reumatológus, endokrinológus
DEKK Gyermekgyógyászati Intézet

...én ajánlom a lányoknak is a Kyokushin Karatét, hiszen sokszor mondják, hogy a mai világban jó, hogyha egy lány meg tudja védeni magát. Végül is az én anyukám is ezért fogadta el, bár eleinte ő is inkább más felé akart engem terelni. Azt szerette volna, hogy valami lányosabb sportot válasszak, de nekem ez így nagyon megtetszett, és már az elejétől fogva jól is éreztem magamat, így itt maradtam. A sérülésektől sose féltem, mert az elején, amikor még kezdők voltunk, óvatosabban bántak velünk és fokozatosan erősödtünk bele az egész rendszerbe. Mindegy, hogy fiú vagy lány valaki, így egyre jobban hozzászokik fizikálisan-mentálisan is.

Kriszti

20 éves, 5 éve karatézik

Gyermekem 9 éves, 4-5 éve kezdett karatézni. Ez a sportág tetszett neki a legjobban, mind szellemiségében, mind pedig a testedzés formájában. Az oktatás színvonala a lehető legjobb, ezért jár ide a gyerekem, mert mint magamnak, neki is a legjobbat szeretném. Büszkén mondom el, ha kérdezik, mit sportol és hogy ki az edzője.

Magyar János

igazgató
SZÖVÁLL KV.

11 éves fiam 4 éve karatézik. Nagyon hasznos sportnak tartom, mind erőnléti, mind állóképességi szempontból. Fiamnak önbizalmat és önfegyelmet adott. Rendszert visz a diákok életébe, ezáltal a tanulás is jobban megy és a szabadidő is nagyobb becsben van tartva. Ezen kívül a karate egy csoporthoz, baráti körhöz köti, amely az évek során kialakult. Az oktatás színvonalát a legjobbnak tartom. Számomra Shihan személye a biztosíték, hogy jó kezekben van a fiam. A Dojó-ban tanuló karatékák, főleg az idősebbek és magasabb övfokozatúak, példával szolgálnak, hogy kitartó, kemény munkával milyen szintre lehet eljutni az évek során.

Pongor András

tanár, igazgatóhelyettes
Mechwart András Gépipari és Informatikai Szakközépiskola

Fiam fél éve jár karatézni, előtte többféle sportot kipróbált már, egyéni és csapat sportokat is, de egyik sem ragadta meg igazán. Kíváncsi lett a küzdősportokra. Hosszas keresgélés után találtuk meg ezt a Dojó-t és úgy látom, nagyon jól érzi itt magát. Néhány edzés után érezhetően nyugodtabb és kiegyensúlyozottabb lett. Erősödött az önbizalma és az alakja is sokat változott. Mindezt a pozitív változást folyamatosan érzékelem. (Egy ingadozó hangulatú kamasz anyukájaként nem tudok elég hálás lenni mindezért )

egy 15 éves fiú anyukája

Gyerekkorom óta érdekelnek a küzdősportok, de sajnos nem volt lehetőségem, hogy kipróbáljam őket. Egyszer azonban barátaimat elkísértem Karate edzésre. Nagyon megtetszett a hely és a többi karatéka mentalitása. Ugyanis attól féltem, hogy felnőtt lévén már nem sok esélyem van ennek a Harcművészetnek az elsajátítására és esetleg lenéznek, mert felnőttként nem tudom azokat, amiket a kicsik. De szerencsére nem így történt, talán ezért is maradtam itt.

Név nélkül

Mestereink

DAN VIZSGA BESZÁMOLÓ

12 éve karatézom. Mikor először beléptem a Dojo-ba, eszembe sem jutott, hogy valamivel több, mint 10 év múlva két japán mester előtt fogok fekete övre vizsgázni.

Ebben a számomra újfajta mozgáskultúrában egyáltalán nem voltam tehetséges. Sok társam ügyesebb, erősebb, gyorsabb és hajlékonyabb volt nálam, de ez nem igazán foglalkoztatott. Annyira megtetszett a karate világa, filozófiája, a gyakorlása, hogy egyre inkább többet akartam tudni róla, ezért igyekeztem minden edzésen ott lenni. Szorgalmasan gyakoroltam a technikákat és próbáltam mindent ellesni a magasabb övesektől az eltelt évek során.

Az igazi vízválasztó számomra a zöld öv megszerzése volt. Ekkor éreztem úgy, hogy Sensei és a többi Senpai már rám is senpai-ként számít. Egyre több dologra kellett figyelnem a Dojo-ban és környékén, időként be kellett szállnom a gyerekek oktatásába és úgy éreztem, hatalmas felelősség zúdul a nyakamba. Mindezek hatására megértettem, hogy a karate nem csak annyiból áll, hogy állok a sorban és próbálok gyakorolni. Ekkor tájt vettem részt az első nemzetközi táboromban és itt láttam először Wakiuchi Shihan-t, mely meghatározó élmény volt számomra.

A barna öv megszerzésével valami új kezdődött el az életemben. A gyakorlás mellett igyekeztem minél többet visszaadni a Karaténak. Egészségügyi okok miatt én nem indulhattam kumite versenyeken, de kata magyar bajnokságokon több kategóriában is elindultam, később pedig a versenyeken zajló bírói munkában is igyekeztem minél több segítséget nyújtani. A Dojo körüli felelősség is egyre inkább nőtt a vállamon, számos dologra kellett odafigyelnem már. Egyre többet kellett oktatni is, amit nagyon élveztem, de mentálisan talán még fárasztóbbnak találtam az edzésnél is. Ekkor már nem foglalkoztatott, hogy mikor fogok legközelebb vizsgázni, igyekeztem minél több táborban, bemutatón, edzésen részt venni. Úgy éreztem, hogy bizonyos dolgokban még mindig le vagyok maradva hasonló övfokozatú, de tehetségesebb edzőtársaimhoz képest, ezért ezeknek a fejlesztésére koncentráltam.

Aztán teltek az évek és eljött az idő, mikor Sensei - Bence és Máté Senpai mellett - nekem is kilátásba helyezte a feketeöves vizsga lehetőségét. Nagyon megörültem, de meg is lepődtem, mivel tudtam, hogy Bence és Máté Senpai évekkel hamarabb kezdtek el karatézni, mint én. Elhatároztam, hogy minél többet megpróbálok lefaragni a hozzájuk képest létező lemaradásaimból, később pedig nagyon inspirálni kezdett, ahogy hárman együtt készültünk a közelgő vizsgára. A vizsga előtti évben rendszeresen jártam futni, erősíteni és nyújtani, mert erő-állóképességemet és lazaságomat tartottam a legnagyobb hiányosságaimnak, így ezekkel külön is foglakoznom kellett. Sensei-től és a Senpai-októl nagyon sok útmutatást kaptunk a mesterléttel kapcsolatosan, de keményen számon is kértek mindent a karate tudásunkat illetően. Sokat jelentett, hogy Sensei elvitt engem is Németországba, hogy megnézhessem Máté Senpait és a Német Bajnokságot illetve később a belgrádi Európa Bajnokságot is élőben követhettem végig. Mindezeken kívül eleinte tartottam tőle, hogy a danvizsga az államvizsgámmal egy évre esik, de később inkább kihívásként kezeltem a kettő teljesítését.

A felkészülésünk csúcspontját számomra a nemzetközi tábor előtti egyhetes edzőtábor jelentette. Az edzések az állóképesség fejlesztésére, a légzések gyakorlása, a kihon valamint a katák csiszolására és a vizsgaküzdelmekre való felkészülésre épültek. A legtöbb holtpontot ebben a táborban éltem át mind fizikai, mind mentális szempontból. Itt értettem meg igazán Sensei szavait: „Ti nem fekete övesek lesztek, hanem mesterek.” A tábor után viszont úgy éreztem, bármilyen próbatételt ki tudok majd állni.

A pilismaróti tábort a felkészülés következtében nagyon élveztem. Nem volt gond a kondíciómmal, így magamra és technikáimra tudtam koncentrálni. Nem sokkal a tábor előtt derült ki, hogy állandó instruktorunk, Wakiuchi Shihan mellett Világszervezetünk egyik vezetője, Gorai Shihan is jelen lesz a vizsgánkon, ez pedig izgalommal töltött el. Új katákat és kombinációkat tanultunk, a Duna parton is edzettünk, az edzéseket pedig legtöbbször a japán mesterek tartották.

Majd eljött a vizsga napja. A technikai vizsga nem volt nagyon hosszú, de meglehetősen intenzív volt. Az elején kicsit izgultam, amit éreztem a teljesítményemen; máskor jobban mentek az erőnléti gyakorlatok. A kihon-ra és az ido-kihon-ra már magamra találtam, igyekeztem a maximumot mutatni a tudásomból. Wakiuchi Shihan ido-kihon kombinációi voltak a legnehezebbek számomra ezen a vizsgán, nagyon össze kellett szednem magamat és rendeznem kellett a légzésemet is. A katák bemutatására már sikerült újult erővel odaállnom.

Délután a küzdelmekre kipihenten érkeztünk. A 20 küzdelem során a vizsgázók egymással is küzdöttek és friss embereket is beállítottak ellenfélnek. Ekkor éreztem igazán a felkészülésünk eredményét: a légzésre figyelve nem volt problémám az állóképességemmel és erősen tudtam koncentrálni az adott küzdelmeimre. Alkalmaztam néhány tanult kombinációt, amelyek meggyengítették az ellenfeleimet, így kb. a 15. küzdelemig jól bírtam az iramot. Az utolsó néhány ellenfelem között volt Badar Sensei, Koltai Sensei és Badacsonyi Senpai, a küzdelmek végére pedig nagyon elfáradtam, de éreztem, hogy felkészülésünknek hála jól helyt álltunk. A kötelező orvosi vizsgálat után le kellett feküdnünk a földre pihenni és ekkor fogtam fel igazából, hogy túl vagyok az életem egyik nagy megmérettetésén, ami könnyeket csalt a szemembe.

A tábor még nem ért véget a vizsgánkkal és én igazából fel sem fogtam még, hogy 1. danra vizsgáztunk. Az egész akkor tudatosult bennem, mikor utolsó este Sensei levette a barna öveinket és egy-egy fekete övet kötött fel mindhármuknak. Másnap a „hivatalos” eredményhirdetés tette biztossá a vizsgánk sikerességét, de akkor már tudtam, hogy karatés életemben egy új szakasz kezdődik.

Gorai Shihan szavai meghatározóak voltak a táborban: „A karaténak mindennapi tevékenységeddé kell válnia, akárcsak a fogmosásnak, ezért mindegy, milyen mértékben, de mindennap foglakozz a karatéddal!” Én ennek megfelelően szeretnék tovább karatézni. Sok mindenben kell még fejlődnöm és közben mindent meg fogok tenni, hogy a lehető legtöbbet visszaadjak a rendszernek bíráskodás (akár nemzetközi), oktatás vagy más formájában. Az utóbbi napokban pedig egyre csak az jár a fejemben, hogy a karate tanulása valójában a fekete övnél kezdődik.

Osu!

Mosolygó Tamás 1. dan


« Vissza